Óbuda idén Krúdy-évet ünnepel. Az egész esztendőt felölelő eseménysorozatnak elsősorban az író születésének 135. és halálának 80. évfordulója ad aktualitást. Az életmű, s a belőle kibontakozó jellegzetesen krúdys világszemlélet azonban alkalmas lehet arra is, hogy az író megidézésén túl árnyalja a XX. század elejének korát, s az érdeklődők számára bepillantást engedjen a századelő és a két világháború közti Magyarország világának szerethetőbb részébe.

Krúdy személyének és alkotásainak jobb megismerése révén sorvezetőt kaphatunk ahhoz, hogy értékelni tudjuk egy meghaladott, de egyes elemeiben ma is példaértékű társadalom szabályait, elvárásait és mozgatórugóit. Annál is inkább időszerű ez, mivel a jelzett időszakot sokan hajlamosak pusztán az úri önkénnyel, a nélkülözéssel és a mozdíthatatlan struktúrákkal azonosítani.

A szerző kora azonban meglehetősen színes volt. Ahogy ő maga írja: A tizenkilencedik század vége és a huszadik század kezdete nemcsak a tudománynak és az emberi kultúrának volt megjelölve az idők horoszkópjában, de a rafinált élvezeteknek, a kifinomult mulatságoknak, a nem mindennapias szórakozásoknak is teljébe vitte az idő a benne élő emberiséget.

Az emlékév programjának összeállítói éppen ezért arra vállalkoztak, hogy a kor- és irodalomtörténeti fejtegetések mellett Krúdy Gyula asztaltársaságának tagjává avatnak bennünket. Karnyújtásnyi távolságba hozzák annak illúzióját, hogy kalapos urak és finom úrhölgyek társaságában ismerkedhetünk a megkövetelt illemszabályokkal, az örök ifjúságba vetett hit múlandó ideáljával, s a női kellem édesbús romlásba taszító erejével.

Remélem, hogy a Krúdyval töltött percek során nem csak egy múltbeli utazással lesz gazdagabb, aki ellátogat hozzánk, de rálel majd a szív titkos zugaiban megbújó Szindbád, álmodó, lelkesedni kész, elvágyódó, titkos jelenlétére is.

Bús Balázs
polgármester