Kelecsényi László: Krúdy otthonai

11_CMYKKrúdy Gyula magyar író jól fésült ősz hajjal, öltönyben, hibátlanul megkötött nyakkendőben, hófehér kispárnára támaszkodva könyököl utolsó otthonának nyitott ablakában. Balkezében ceruza vagy inkább cigarettaszipka. Előtte az ablakpárkányra támaszkodva egy óbudai mesterember ácsorog. Ő nem annyira elegáns, talán csak kiszaladt a műhelyéből, mert meglátta a szomszédot az ablakban nézelődni. Mindketten derűsen mosolyognak. Talán vasárnap van – a lelkükben legalábbis. Talán ez a demokrácia: a világhírt érdemlő, de lassacskán elfeledett magyar író kedélyesen beszélget egy másik mesterség robotosával. Az egykori Színházi Élet fotósa egy találó pillanatot kapott el 1930 őszén, amikor az író családjával Óbuda polgára lett.
„Nekem soha nem volt otthonom”, mondta Krúdy Gyula, és ezt állítja címében a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállítása is. Az óbudai Korona téri (korábban Templom utcai) épület két szobácskában őrzi és eleveníti föl: hol mindenhol lakott az író, mióta a XIX. század utolsó éveiben a Millennium lázában égő fővárosba betette a lábát. Se szeri, se száma azoknak az albérleteknek, hónapos szobáknak, ahol a nyíregyházi szökevény (mert hát az volt) rövid debreceni és nagyváradi kitérő után megtelepedett. Nem volt igazi otthona, mert ha alkalom adódott, mindig megszökött onnét. Első házasságkötése előtt belakta a korabeli Józsefvárost (mai nevükön a Gyulai Pál, Horánszky, Práter, József és Vas utcákat), de elkerült a Ferencvárosba is, lakott a Ferenc körúton és a Thaly Kálmán utcában. Mielőtt megházasodott, azaz pontosabb kifejezéssel élve benősült volna a Király utca 47. szám alatti nagypolgári lakásba, a szobaurak gondtalan és gondatlan életét élte. Messze volt még A vörös postakocsi zajos sikere. Krúdy még csak írójelölt, aki már akkor félrehajtott fejjel figyeli a kiskocsmák mélyén üldögélő megfeneklett életű irodalmi ködlovagokat. Bérelt és késve fizetett albérleteibe legfeljebb pár órás alvásra tért meg, hogy élje tovább azt a bohém életet, melyet Puccini oly varázslatossá bűvölt az operaszínpadon.
Egy irodalmi szalonban ismerkedett meg jövendőbelijével. A leány már túl volt első ifjúságán, és irodalmi publikációk dolgában is előrébb tartott, mint a nála majd egy évtizeddel ifjabb, de annál ambiciózusabb kedvese. Bogdán Bellának hívták a hölgyet, aki Satanella néven publikált, és az Erzsébetváros sűrűjében lakott tehetős apja védőszárnyai alatt. Gyámhatósági engedéllyel házasodtak össze, mert a vőlegény jogilag még kiskorú, csak a szépirodalomba váltotta meg sokat ígérő belépőjét.
A boldogság nem tartott sokáig. Krúdy megtiltotta nejének a publikálást, s amikor az mégis közölt egy novellát valamelyik lapban, a férj párbajra hívta a szerkesztőt. Édes otthonról tehát nemigen lehet beszélni. Amint jöttek a gyerekek – márpedig jöttek – Krúdy menekülőre fogta. Szállodákban húzta meg magát, és úgynevezett barátságos házak bennlakója lett. A Meteor (ma VII. ker. Önkormányzat), az Astoria, a Royal állandó vendége volt. Pénzküldemények érkeztek néha a feleség címére, jelezve egy nagyobb honorárium jócskán betáblázott részét, vagy egy jelentősebb kártya- vagy lóverseny­nyeremény szerencséjét.
Krúdy Gyula valószínűleg alkalmatlan volt a családi életre. Mióta elsőszülött gyermekként megszökött otthonról, szerető édesanyja és szép számú testvérei közösségéből – soha nem lelt igazi otthonra. Félvilági, mellesleg méltán elhíresült asszonyok társa­ságában érezte jól magát. Azokban a „barátságos házakban” nem követeltek tőle semmit. Nem jött senki a kifizetetlen számlákkal, legföljebb a nyomdai szolga leste a soron lévő regényfolytatás kéziratát. A Magyar utcában Pilisy Róza, évekkel később az Ó utcában Marinovich Jolán fogadta védőszárnyai alá a vonzóan férfias, s már javában híres és népszerű írót. Ne szépítsük a tényeket: ezek a házak félúton jártak egy irodalmi szalon és egy elegáns bordély között. Frissen főzött pörköltet éppúgy lehetett fogyasztani bennük, mint könnyen kapható pil­langók gyors kegyét.
A szerelem másodszor is elérte. A tízes évek közepén, a világháború kitörésekor ugyan visszaköltözött csa­ládjához, de 1916-ban már a nagykörúti Royal vendége – nemcsak szállólakóként, hanem a hoteligazgató fele­ségének a szeretőjeként.
S akkor tört ki a botrány. Nem a házasságtörő viszony miatt. Azt még a megcsalt férj is lenyelte valahogy. A negyven felé közeledő, de már őszülő halántékú gavallér beleszeretett addigi kedvesének tizenéves kislányába. Tiltások, hisztérikus jelenetek, végül leányszöktetési kísérlet is tarkította ezt a több mint kalandot, ezt az új életet ígérő, nagy korkülönb­ségű szerelmet.
Krúdy Gyula magyar író negyvenedik születésnapjára nagyon szép ajándékot kapott. Akkor már a Margitszigeten élt, a pesti élet forgatagából és a forradalmasodó hetekből kivonva magát, Arany János „tölgyei alatt” talált menedéket. Szerelmese, Zsuzsika 1918. október 21-én kiszökött hozzá, hogy születésnapján köszöntse őt. Többet nem is tért vissza régi otthonába. Kilenc hónap múlva újra gólya kelepelt Krúdy portáján. Tíz éven át éltek a Szigeten, ahol az író – új család ide vagy oda – nemsokára folytatta régi életmódját. Megint többet volt távol otthonától, úgy, mint régebben. Pedig ekkor már sokasodtak a viharfelhők: karrierje megtört, írói népszerűsége megcsappant, és betegeskedni kezdett. Felhalmozódó adósságaik miatt ki kellett költözniük a Szigetről.
1930-ban így kerültek Óbudára, a Templom téri kis házba, a meglehetősen kényel­met­len kétszobás lakásba. Krúdy Gyula magyar író ott könyököl utolsó otthona ablakában.
De jó lenne tudni, miről beszélgetett akkor és ott ez a két kiváló mesterember!