Ha történelmi szempontból néznénk a dolgokat – amely történelmi szempont mindig megvigasztaló hatással lehetne azokra a lelkekre, amelyek a jelennel nincsenek kibékülve – a históriában Magyarország legrégibb városkájában telepedtünk meg, amikor Óbudán kikötöttünk.
Innen kormányozta a Rómából ideküldött légionárius kapitány a birodalom dunai gyarmatait és ugyancsak innen igazgatta Podmaniczky Ármin a magyar korona,
azaz I. Ferenc József vadászati célokra szolgáló uradalmait alig kartávolságnyi idő előtt.
Erre futamodott (az óbudai azaz bécsi kapun át) a legszerencsétlenebbnek mondott magyar király, II. Lajos özvegye készen álló társszekereivel… és itt futott a szarvas Erzsébet királyné előtt, bemenekült az óbudai kovácsműhelybe, amikor a nyolcvanas évek deli, szenvedélyes kedvű királynéja a Dunán átúszva követte vadászlován
a gímet…
Itt lakott a közelben egy szigeten II. András magyar király, amikor legyöngülve és kifáradva a szentföldi utazásoktól, viszontagságoktól jóformán elkülönítve töltötte életét, mert az öreg olyan erkölcsöket és szempontokat hozott magával Jeruzsálemből, amelyek nem lehettek volna alkalmasak a harcban edzett és még férfias, tiszta virtusokban virágzó magyar nemzet horizontjának fejlesztésére.
Krúdy Gyula: Pest-Budai séták (1930)